Avagy, kibújik-e a medve a barlangjából ?

Gyertyaszentelő napjáról több hiedelem is ismert. Az egyik Európa legnagyobb termetű ragadozójára,  a barnamedvére hivatkozik, és állítja, hogy ezen a napon a téli álmot alvó barnamedve felébred, kitekint a barlangja bejáratán, hogy megnézze milyen az idő. Ha derült az ég és szépen süt a nap, enyhe a levegő, akkor visszamegy és folytatja az alvást.  Tudja (érzi ?), hogy még nincs vége a télnek, mert havas förgetegek, csikorgó hidegek lehetnek. Ha viszont, hideg, téli időt talál,  kinn marad, mert érzi, hogy hamarosan vége a télnek, rövidesen megenyhül az idő.

Tudnunk kell, hogy e szokás gyökerei Erdélyben találhatók, de a szálak onnan is tovább vezetnek, egyenesen Jókai Mórhoz.  Sokak szerint a nagy mesemondó fantáziájában született meg az időjós medve  alakla.
(Jókai Mór ~ Az új földesúr című regényében.) 

Weöres Sándor Jön a tavasz, megy a tél Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél, kibújás vagy bebújás? Ez a gondom, óriás! Ha kibújok, vacogok, ha bebújok, hortyogok; ha kibújok, jót eszem, ha bebújok, éhezem. Barlangból kinézzek-e? Fák közt szétfürkésszek-e? Lesz-e málna, odú-méz? Ez a kérdés, de nehéz.