Csörgött a sövényen
Az egyszeri szarka,
Illegett, billegett
Sebesen a farka.
Jobbra illegette,
Balra illegette,
A delelő napot
El-elnézegette.
Gondolta magában:
"De szép fényes holmi!
No ezt már igazán
Le kellene hozni.
Jó lenne tükörnek
A szarkaszobába,
Beletekintgetne
Ünneplő ruhában."
Mikor ezt gondolta
Az egyszeri szarka,
Már az ól tetején
Billegett a farka.
Noszogatja magát:
"Előre, ellőre,
Szénás óltetőről
Szalmás csűrtetőre.
Mindjárt elérem már," -
Pislantott az égre
S átugrik hetykén a
Kazal tetejére.
Onnan szaporán a
Kútágasra billen -
Jaj, de szegény feje
Hová menjen innen?
Az egyszeri szarka
Jobbra-balra forog,
A nevető napra
Fitymálva hunyorog.
A vissza sövényre
Lerepül csörögve:
"Nem szeretek nézni
Rámátlan tükörbe."
Vén veréb a porban
Mosogatta tollát,
Szárnya mellé dugja
Pápaszemes orrát:
"Csirip, csirip, csirip,
Az egyszeri szarka
Nagyot akart volna
S nem bírta a farka."