A húsvét ideje

A dátum meghatározása körül már az ősegyházban is nagy viták voltak. Az alapvető nehézség az, hogy miként Jézus születésének, úgy szenvedéstörténetének pontos idejét sem ismerjük, következésképpen már az őskeresztények is bizonytalanok voltak a húsvéti eseményekre való emlékezés időpontjában. További nehézséget jelentett számukra, hogy míg a zsidók az Egyiptomból való kivonulásra, addig a keresztények Jézus halálára és feltámadására emlékeztek, vagyis keresztény tartalommal töltötték meg az ősi, és megkeresztelkedésük előtt saját maguk által is megtartott zsidó ünnepet.

A két húsvét belső tartalom szerinti szétválasztásának az igénye már a legkorábbi időkben is természetszerűen felmerült. Végül a római egyház a negyedik században, éppen azért, hogy a keresztény és zsidó húsvét dátum szerint is különbözzék egymástól, saját dátumhoz ragaszkodott.

A határozat a tavaszi napéjegyenlőség napját március 21-re rögzítette, majd úgy rendelkezett, hogy a keresztény húsvétot az ezt követő holdtölte utáni vasárnapon kell megtartani. Most, 2005-ben a napéjegyenlőség március 20-ára esik. Az igazi tavasz első napja március 19. és 21. közé szokott esni. Ekkor egyforma hosszú a nappal és az éjszaka. Minden természetvallás megünnepli ezt a napot, amikor a Természet felébred hosszú téli álmából és a Föld újra termékennyé válik: ekkor elkezdődhet a vetés, az ültetés, kihajtanak az ősszel földbe rejtett magok. Ami most éled, annak gyümölcsét élvezhetjük később.

A 40 napos böjtből ered az ünnep magyar elnevezése is, a hústól való tartózkodás. A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. A húsvét angol neve: passover, átrepülést jelent. Gyakorta használják az Easter elnevezést, mely a német Oster szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, Ostara.