Egy kis zsörtölődés
Nem szoktam drága magazinokat olvasni. A híreket inkább a Neten olvasgatom. De a MAXIMA magazinnak a 2009. okt. 13-i példányát megvásároltam, hogy az Erős Antóniával készült interjút, – A szülés utáni első interjú című cikkét elolvashassam.
Erős Antónia egy nagyon szimpatikus média személyiség, és nem csupán ezért érdekelt a vele készített interjú. Bizonyos értelemben sorstársak is vagyunk. Cukorbeteg (I. tip. diabetes) vagyok én is, már 30 éve. Több mint 18 évvel ezelőtt cukorbetegen én is szültem. (Akkor, egészséges kislányt) .
Az elmúlt héten, amikor a havi gyógyszeradagunkat a gyógyszertárban kiváltottuk, eszembe jutott az újságcikk, ill Antónia szavai, amit az újságíró kérdésére válaszolt.
Idézet a cikkből:
Újságíró: „Pontosan mit értesz odafigyelésen ? ”
Antónia válasza: „ Én egyébként fegyelmezett cukorbeteg vagyok, mégis, a megszokott 5-6 mérés helyett 13-14-szer ellenőriztem a vércukorszintemet naponta. ...”
Ezért kezdtem el számolgatni:
Alapesetet figyelembe véve: Napi 5-6 mérés, az havonta (*30) = 150-160 tesztcsík. (Ha rendkívüli méréseket nem számolunk bele.)
Korábban, felírható volt az I.tip. cukorbeteg számára, havonta 3 doboz tesztcsík (1 doboz = 50 db tesztcsík).
Most, az orvos "bármennyit" ír fel, a gyógyszerész, 2 (azaz: kettő)-nél többet nem ad ki. Ami annyit jelent, hogy mindösszesen 100 db csík.
A 150 db csík, alapesetben, okosan beosztva, elég volt egy hónapra. Bár, nem nagyon fért bele, hogy ha az ember rosszul van és külön mérni kell, vagy esetleg torna, vagy nagyobb fizikai megterhelés esetén, előtte - utána mérni kell, profilt kell készíteni (ezt kéri a szakorvos). No, meg az ember jól felfogott érdeke is lenne, hogy tisztában legyen vele, hogy hol tart.
Szeretném megkérdezni a magyar egészségügyet irányító szakemberektől, hogy Ők ezt vajon hogyan számították ki ?
Igaz lehet teljes áron (dobozonként kb. háromezer forintért) csíkot vásárolni, azt nem tiltják. Sajnos egy keresettel rendelkező, család, ahol ráadásul két cukorbeteg van a családban, tesztcsíkot vesz teljes áron, de akkor már élelmiszerre nem jut. És a korszerű és egészséges, táplálkozásról (diétáról) már ne is beszéljünk.
Röviden, aki meg tudja finanszírozni a betegsége plusz költségeit, azt könnyű példaképként állítani.
Anyagiak hiányában, azt a szintet egy átlagos, vagy még inkább egy szegényebb személy nem tudja tartani. Hiába próbál az ember fegyelmezett cukorbeteg lenni.
Ha belegondolok, hogy a most 18 éves, éppen érettségi előtt álló cukorbeteg lányom, esetleg megtalálja élete párját, és esetleg gyereket szeretnének .... No, ezt a gondolatmenetet már inkább nem írom le.
Mindenesetre, ha az életem újrakezdhetném, nem a harmadik X után vállalnék gyereket.
MÉG EGÉSZSÉGESEN SEM !
|