L e v é l h u l l á s 

 Egy kiállítás margójára

      Ma, 2006. május 18-án voltam egy kedves barátnőmmel V. MARIKÁVAL együtt Gyöngyösön, az Egressy Béni Ált. Iskola Galériájában, ahol TÓTH ZSUZSIKA Babavárosi séta című, szemet gyönyörködtető kiállítását néztük meg. Az én meglátásom szerint egy ilyen kislány, – aki igaz, már régen babagyűjtő is: csak a vele együttműködő Édesanyja és Édesapja látványos szeretetével sikerült ezt a különleges csodát megteremteni! Én is Barbie és Götz babaruha készítő vagyok, – voltam, mert már sajnos régebben nem művelem: tekintettel a szinte 0 keresletre. Hisz ma már sok kislányt nem érdekli a babázás (ami egy felnövő leánygyereknek jövendő életében is sokat segítene!). Talán nevelés kérdése is? Mindezt szakmai szemmel nézve, csodálom az édesanyát, Emőkét, hogy bár elmondása szerint ő is autodidakta módon tanulta, ilyen nagyon szép dolgokat varr, köt a leánya, Zsuzsika babáira.
     Ez bizony rengeteg munka, kitartás nagy szerető türelem kell hozzá! Hiszen rengeteg fantázia, aprólékosság és ízlés jellemzi ezt a kiállítást!
     Ezek láttán úgy gondolom a Barátnőmmel együtt, hogy a Zsuzsika előtt nagy jövő áll. A kézügyessége, a szép iránt való korai látásmódja, ennek a kiállításnak a megvalósítása kecsegtető jövőt vetít eléje, bármerre is viszi a sorsa!
     Ezúton is kérem jelen és jövőbeli Tanárait, a kedves szülőket, hogy vigyázva, szeretettel egyengessék, irányítsák a tehetséges Gyermek útját. Az ilyen tehetséges gyermekekből válhatnak a jövő kiváló emberei! Azt is még csodálnivalónak tartom, hogy ezen nyugatról származó babára magyar népviseletet is „komponáltak”. Ez a hazaszeretet felvállalását is erősen bizonyítja!

Eger, 2006. május 18.

                                                                  Hemelóczki Józsefné

A Kiss Áron Magyar Játék Társaság lapjából, a FORGÓ,  VII. évfolyam 2. szám, 2006. november-i számából