Ady Endre

 Üzenet egykori iskolámba

    Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
    Most gyertek szabad mellű örömök,
    S pusztuljatok bilincses iskolák.

    De elcsitult a jókedv – förgeteg,
    S helyette ült a döbbent némaság:
    Köröttünk már az Élet csörtetett.

    Óh, ifjúi, szent megjózanodás,
    Komoly, nagy fény, hős férfiúi – szerep,
    Emléketek ma is milyen csodás.

    Hős harc az Élet és megélni szép,
    Ha hozzáedzik tüzes szív – kohók
    Ifjú vitézlők lengeteg szívét.

    Ha élet zengi be az iskolát,
    Az élet is derűs iskola lesz.
    S szent frigyüket így folytatják tovább.

    Én iskolám, köszönöm most neked,
    Hogy az eljött élet – csaták között
    Volt mindig hozzám víg üzeneted.

    Tápláld tovább bennem az erőt,
    Szeretni az embert és küzdeni,
    S hűn állni meg Isten s ember előtt.

    Június van, s nagyon magam vagyok,
    S kísértenek élt életem árnyai
    S az elbocsátó iskola – padok.

    S én, vén diák, szívem fölemelem,
    S így üdvözlöm a mindig újakat:
    Föl, föl, fiuk, csak semmi félelem.

    Bár zord a harc, megéri a világ.
    Ha az ember az marad, ami volt:
    Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.