Walter Krumbach  AZ OTTFELEJTETT MACKÓ
Walter Krumbach  AZ OTTFELEJTETT MACKÓ     Megvolt a málnauzsonna, most hazamegy a Zsuzsanna. A kocsiban a fáradt sok bab szondikálgat Az erdőben csak Brummi ül egy fa tövében egyedül. Amíg a málnát ette, őt Zsuzska ottfeledte. Egy pajkos lepke éppen ott egy fűszál végén huntázott, majd gondolt egyet, s most lám ott illeg mackónk orrán. Ez nem virág, jaj, tévedés! Itt nem lesz máma mézevés. Ugyan miféle jószág? "Ne légy oly morc, te szőrgombóc, jőjj, játssz velem fogócskát!" A zöld bozót most megzördűl, és nyomban látszik két nagy fül. Pont erre baktat Tapsi, már vén és kissé vaksi. A mackóhoz lép reszketve. Ó jaj, mi ez? Csak nem medve? S ijedten felszökött. Hopp elszaladt a mamlasz nyúl, eltűnt fülestül, farkastul a vastag fák között. A fű közt béka vág utat, nyilván csigák után kutat, most vígan erre ugrál, és megáll mackó úrnál. Ott illendően szólt: "Jó napot!" és hozzá málybókot csapott, de medvénk meg se mukkan. A csúf brekusz azt mondja, zsupsz, és eltűnt egy nagy lyukban. A fákon mókus fut fürgén, és megpihent egy ág csücskén. "Ni, ott egy sárga mackó! Ugyan miféle fickó?" "Mássz fel hozzám te kis mackó, az út cseppet sem fárasztó! Mondd, akarsz egy diót? Soká nincs várni kedvem, az erdésznél a kertben kapsz minden földi jót." Az éhes Pók Pál hálót sző. Egy szálon alászállott ő, s a fonalat megkötni épp Brummi orrán köt ki. Ez lesz a pompás pókhálló! Szép munka és időt álló. Sokat nőtt reggel óta! Nem szúnyogot, medvét fogott: a Brumit körbefonta. Szép rozsdaszín kabátban az őz csörtet ki bátran. "Ki vagy, te furcsa kis legény? Ne félj, no, meg nem eszlek én." Majd füvet tépeget, és ahogy lépeget, egy ág reccsent felette. Megállt a szív az őzbakban, s úgy elszaladt a rőt frekkban, a cinke is nevette. Hohó! ez ám a furcsa ács! A fején van a kalapács! Már régen itt kopácsol, ugyan vajon mit ácsol? Nem ajtót és nem ablakot! A fában csúf féreg lakott, azt lakoltatta ki. Fejére forgács pottyan, de még csak meg se moccan a kis Mackó Muki. Két fényes gombszem és egy orr, ez senki más, mint Sün Tibor! Egy álmát hurcol nyögve a tüskéire bökve. Egy csendes jó helyet keres, hol szundikálni kellemes, mert esteledik lassan, és eldöcög a fák között a zörgő sárga gazban. A fűre hűvös harmat hull, és itt-ott halvány lámpás gyúl; most indul ím útjára a szentjánosbogárka. Halk szellő száll az erdőn át, Kis kócmackó, jó éjszakát! De Brummi csak virraszt. Eszébe jut kis ágya, hol Jutka, Jancsi várja, és nem talél vigaszt. Az erdő ismét fényben áll. A hold az égre felsétál. Az alvó fákon nyargal, s mindent behint arannyal. Egy csintalan csillaggyerek az égről lebukfencezett. A sok tücsök vidáman mind dalra kel és énekel a nyári éjszakában. A vénfenyő egy ágán a bagoly billeg árván. Kuvik - kiálltja le. A csőre jár, fecseg, locsog, - hát aludni már sose fog ?! Kuvik - kiált - gyere! Most mackó mellé szállott, és ott addig mesélt, míg Brummi is az álmok nagy erdejébe ért. Az erdőn róka somfordál. Megtorpan ő a mackónál, s addig szaglász körötte, mancsával mellbelökte. A kis mackó hanyat esett, "brumm-brumm" - mordult egy mérgeset. Úgy megrémült a róka, futott, futott, ahogy tudott, tán meg sem állt azóta. Az éjnek vége régen, s a nyári tiszta égen már megjelent a nap, csak Brummi alszik csendben a sűrű rengetegben a vén fenyők alatt. Az erdőn át most Rex lohol. A mackóhoz fut és csahol, szájába kapja menten, a eltűnnek mind a ketten. Jutalmat adnak Rexinek. A legszebb kolbászt kapja meg, és tejecskét a tálba! Ez minden daxli álma. A kedves mackó megkerült! A kis Zsuzsanna úgy örült, és nyomban ágyba dugta, hol várta Jancsi, Jutka.
<<<  Vissza: Mesék <<<  Vissza: Tartalomjegyzék