A palócok szegénysége főként a férfiviseleten látszott. A férfiak még a század elején is, nyáron csak inget-gatyát viseltek. Ünneplő ruhája az ún. ezüstös volt, mely rövid, derékig érő, testhez álló, sötétkék, fekete zsinórral gazdagon díszített Hunyadi-kabát, mellső részén háromsoros galambtojás nagyságú, valódi ötvösmívű ezüstgombokkal. Az alatta lévő kék vagy vörös színű bársony mellény, hasonló szabású, s ezen is sűrű – 2-3 soros – ezüstpityke díszítés. Az ing finom fehér vászonból készült keskeny lehajtós gallérral, melyet nyakkendő nélkül viseltek. A férfi öltözet jellemzője még a kecele (kötény), mely hímzett fehér csipke szalagokkal gazdagon díszített. Felkötéskor egyik sarka kissé balra ferdén lóg le.

            A színes, sokszoknyás népviselet a XIX. Század második felében alakult ki. A jobbágyfelszabadítás után a kapitalizálódás élénkebb áruforgalmat eredményezett, a egyre több ember számára vált elérhetővé a gyári termékek, brokátok, gyöngyök, szalagok megvétele. (Azelőtt a környékbeliek inkább csak maguk szőtte vászonruhában vagy a háziiparosok készítette felsőruhában jártak.

            A palóc nők a rövid, sokszoknyás viseletet kedvelték: hétköznap 3-8, ünnepnap 15 alsószoknyát is felvettek a tarka vagy piros felsőszoknya alá. A ropogósra keményített ünneplő ing fehér gyolcsból készült. A szoknya elé gangát, kecelét (kötényt) kötöttek, az ingre, pedig ujjatlan selyempruszlikot és vállkendőt terítettek. A leányok hajadonfővel jártak. Korábban télen mentét és ködmönt hordtak. A piros csizmát rendszerint a vőlegény ajándékozta a menyasszonynak.

            A csizma korábban csak a drágább viselethez tartozott. Mellette a bocskor egészen a századfordulóig használatban volt, később hétköznapokon a strapabíróbb bakancs váltotta fel.