Veress Miklós:
Mese a Mikulásról
Hókastélyban jéglakás: Ott lakik a Mikulás. Szél a szánja – mégse fázik, Úgy röpül egy messzi házig.
Csengője a hópehely. Szánkójának énekelj, Mintha dallal idehúznád, S tedd ki ablakba a csizmád.
Ne lesd meg a Mikulást, Rajta varázs a palást: Leshetsz reggelig magadban, Mert ha eljön, láthatatlan.
Hogyha tudnád, hol lakik, S odaérnél hajnalig, Jutnál mesebeli tájra – Elolvadna palotája.
Megriadna és tova – Röpítené fagylova, A helyén meg, idenézz csak, Sírdogálna ezer jégcsap.
Ne lesd meg a Mikulást, Hadd suhogjon a palást, Jöjjön, jöjjön láthatatlan Éjszakában és havakban.
Táncolj, örülj, énekelj, Mint kerengő hópehely. Csengőjüket fenyők rázzák, Telis-teli cipőd, csizmád.
< Vissza: Versek www.gportal.hu/gindex.php?pg=23070036
<< Vissza: Tartalomjegyzék
www.gportal.hu/gindex.php?pg=23074180
|