Ady Endre   Üzenet egykori iskolámba         Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,     Most gyertek szabad mellű örömök,     S pusztuljatok bilincses iskolák.     De elcsitult a jókedv – förgeteg,     S helyette ült a döbbent némaság:     Köröttünk már az Élet csörtetett.     Óh, ifjúi, szent megjózanodás,     Komoly, nagy fény, hős férfiúi – szerep,     Emléketek ma is milyen csodás.     Hős harc az Élet és megélni szép,     Ha hozzáedzik tüzes szív – kohók     Ifjú vitézlők lengeteg szívét.     Ha élet zengi be az iskolát,     Az élet is derűs iskola lesz.     S szent frigyüket így folytatják tovább.     Én iskolám, köszönöm most neked,     Hogy az eljött élet – csaták között     Volt mindig hozzám víg üzeneted.     Tápláld tovább bennem az erőt,     Szeretni az embert és küzdeni,     S hűn állni meg Isten s ember előtt.     Június van, s nagyon magam vagyok,     S kísértenek élt életem árnyai     S az elbocsátó iskola – padok.     S én, vén diák, szívem fölemelem,     S így üdvözlöm a mindig újakat:     Föl, föl, fiuk, csak semmi félelem.     Bár zord a harc, megéri a világ.     Ha az ember az marad, ami volt:     Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

<<< Vissza : Versek  <<< Vissza : Tartalomjegyzék