Arany János                 Családi kör     Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja, Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Mintha lába kelne valamennyi rögnek, Lomha földi békák szanaszét görögnek, Csapong a denevér az ereszt sodorván, Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán. Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek: A gazdasszony épen az imént fejé meg; Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta, Pedig éhes borja nagyokat döf rajta. Ballag egy cica is  bogarászni restel, Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel, Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen Egy iramodással a pitvarba terem. Nyitva áll az ajtó, a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyűl a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak: ő a legnagyobb s szebb, a hajnali csillag. Vasalót tüzesít, új ruhája készen, Csak vasalás híja,  s reggel ünnep lészen. Körűl az apróság, vidám mese mellett, Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget, Héjából időnként tűzre tesznek sokat; Az világítja meg gömbölyű arcukat.   A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol; Üszköt csóvál néha, tűzkigyókat rajzol. Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra; E fiúból pap lesz, akárki meglássa! Legalább így szokta mondani az apjok, Noha a fiú nem imádságon kapkod; Jobban kedveli a verseket, nótákat, Effélét csinálni maga is próbálgat. Pendül a kapa most, letevé a gazda; Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja; Kutat az apró nép, örülne, ha benne Madárlátta kenyér-darabocskát lelne. Rettenve sikolt fel, amelyik belényul: Jaj! valami ördög, vagy ha nem, hát, kis nyúl! Lesz öröm, alunni se tudnak az éjjel; Kinálják erősen káposzta-levéllel. A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavu nője mosolyra deríti. Nem késik azonban a jó háziasszony, Illő, hogy urának ennivalót hozzon, Kiteszi középre a nagy asztalszéket, Arra tálalja fel az egyszerü étket. Maga evett ő már, a gyerek sem éhes, De a férj unszolja: Gyer közelebb, édes!. Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, . Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek. De vajon ki zörget?  Nézz ki, fiam Sára: Valami szegény kér helyet éjszakára: Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen, Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!. Visszajő a lyánka, az utast behíván. Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván: – Isten áldja meg a kendtek ételét is, (Így végezi a szót), meg az emberét is.. Köszöni a gazda:  Része legyen benne: Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.. Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb. Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb. Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel, Szomjukat a korsó csillapítja vízzel; Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek, Természete már ez magyar embereknek. De mikor aztán a vacsorának vége, Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde; Megered lassanként s valamint a patak, Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad. Az idősb fiú is leteszi a könyvet, Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed; És mihelyt a koldus megáll a beszédben: – Meséljen még egyet ...  rimánkodik szépen. – Nem mese az gyermek,  így feddi az apja, Rátekint a vándor és tovább folytatja; Néma kegyelettel függenek a szaván Mind az egész háznép, de kivált a leány: Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják, Pirulva kérdezi tőle testvérbátyját: Három éve múlik, hogy utána kérdez, Még egy esztendőt vár,  nem megy addig férjhez.        Este van, este van, a tűz sem világit,        Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;        A gyermek is álmos,  egy már alszik épen,        Félrebillent fejjel, az anyja ölében.        Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;        Közbe-közbe csupán a macska dorombol.        Majd a földre hintik a zizegő szalmát.        S átveszi egy tücsök csendes birodalmát

Családi körben Bababvárosban

<<< Vissza : Versek  <<< Vissza : Tartalomjegyzék