Szeretettel köszöntünk
minden Édesanyát és
minden Nagymamát

Babavárosban is köszönti a Édesanyákat és a Nagymamákat

Egy év Babavárosban kiállításunkon ~ 
 Május első vasárnapja  - 
Anyáknapja

Takács Irén

  Az édesanya

Ha beteg vagy, fáradt,
És ha gyötör a bánat,
Betakar, vigasztal,
Megveti az ágyad.
Szeresd ezért nagyon
Az édesanyádat!

Sokszor bizony rossz vagy,
Talán nem is láttad
Mikor a két szemén
Könnyek vontak fátylat.
Tiszteld ezért nagyon
Az édesanyádat!

Ő mindig gondol rád,
Megvarrja a ruhád,
Egész nap dolgozik,
Késő estig fárad.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat!

Gondolj mindig arra,
Hogy a legdrágábbat
Addig kell szeretni,
Míg melletted állhat.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat!

Donászy Magda

Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.

Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.

Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.

Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.

Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.

 Donászy Magda

 Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.

Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.

 Donász Magda 

  ANYÁK NAPJÁN

Amikor kicsi voltam, ki vigyázott reám
Patyolat pólyába Te takartál, Anyám
Te tanítottál meg a legelsõ szóra
Óvtál minden rossztól, tanítottál jóra.

Szerettél, neveltél, fáradoztál értem
Mikor beteg voltam, virrasztottál értem
Lázas homlokomat kezed hûsítette,
De amikor fáztam, zimankós hidegbe
Két meleg tenyered védett, melegített,
Ha Te simogattál, nem is volt már hideg

Mindig erõs voltál, és mindig a gyenge
Ha csak ruhád szélét fogtam a kezembe
Erõs voltam én is, így múltak az évek
Gyönge gyermeknapi gyönyörû emlékek.

És most Anyák napján mit adhatnék Néked?
Két fáradt kezedért szóban köszönetet?
Úgy érzem, most is kicsi vagyok, gyönge,
ennél több, ennél szebb nem jut az eszembe

De az elsõ emlék mindent elmond talán
Patyolat pólyába Te takartál, Anyám

 Dsida Jenõ

ÉDESANYÁM KEZE

A legáldottabb kéz a földön,
A te kezed jó Anyám
Rettentõ semmi mélyén álltam
Közelgõ létem hajnalán;
A te két kezed volt a mentõm
S a fényes földre helyezett. . .
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli meg
A napnak étkét, italát.
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette éltünk nappalokká
A nyugodalmi perceket. . .
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dõlt a föld,
Hányszor csordult a bánat könnye,
Amit szememrõl letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
Mely csupa, csupa szeretet!
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Ha megkondult az est harangja,
Keresztvetésre tanított
Felmutatott a csillagokra,
Úgy magyarázta: ki van ott;
Vasárnaponként kora reggel
A kis templomba vezetett. . .
Add ide, csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg a kezedet!

Lábam alól, ha néha-néha
El is tévedt az igaz út,
Ujjaid rögtön megmutatták:
Látod, a vétek szörnyû rút!
Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor
Feledni bírnám ezeket!. . .
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Oh, hogy így drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég.
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, hogy lelkem tiszta még.
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendõ nem veszett!
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

A legáldottabb kéz a földön,
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben:
Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom, megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet!
Némán, nagy, forró áhítattal,
Csókolom meg a kezedet!

Fazekas Anna

Köszöntõ

Hajnaltájban napra vártam
Hûs harmatban térdig jártam
Szellõ szárnyát bontogatta
Szöghajamat felborzolta

Hajnaltábna rétre mentem
Harmatcseppet szedegettem
Pohárkába gyüjtögettem
Nefelejcset bele tettem

Hazamentem, elpirultam
Édesanyám mellé bújtam
Egy szó sem jött nyelvembre
Könnyem hullt a nefelejcsre

Édesanyám megértette
Kicsi lányát ölbevette
Sûrû könnyem lecsókolta
Kedves szóval lágyan mondta

"De szép verset mondtál lelkem!
De jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját
Ünnepeljük Anyák napját
 

Donászy Magda 

Meséltél és meséltél

Velem voltál örömben.
Velem voltál bajban.
Velem voltál, ha sírtam,
Velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél igazakat, szépet.
Kívántam, hogy a meséd sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sosem kérdted.
De talán a két szemem elárulta neked.